A csodás kasvirág

A csodás kasvirág


A kasvirág az Amerikai Egyesült Államok és Kanada középső és keleti részeinek füves síkságairól származik. Európában egyes fajai dísznövényként terjedtek el, majd felfigyeltek gyógyhatásukra is.

Általában július és szeptember között virágzó, évelő növény; a szelektált változatok esetenként korábban vagy később virágoznak. Hajtása 60–180 cm magasra is megnő. Tőlevelei nyelesek, serteszőrösek: a bíbor kasvirág levelei tojásdadok, a keskenylevelű kasvirág levelei keskenyebbek, enyhén fűrészesek. Az egyes levelek hossza 15–35 cm, szélessége 1–12 cm.

 

Bíbor kasvirág. A fotó forrása: Ismeretlen / wikipedia

 

A szár és az oldalágak végén 3–5 cm-es fészekvirágzat nő, amit lándzsás fészekpikkelyek fednek. Nyelves és csöves részekből álló virágai a vörösbarna, hegyes csúcsú, alul hártyás fészekpelyvák tövében ülnek. A margarétaszerű virágok közepén a sötétebb, kissé tüskés csöves virágok kúpszerűen helyezkednek el, ezért (tévesen) kúpvirágnak is nevezik. A csövesektől eltérő színű nyelves virágok kissé lefele állnak.

Fény- és melegkedvelő, de egyúttal fagytűrő is. A jó vízgazdálkodású, meszes talajt kedveli.

Több faját dísznövényként termesztik.

A bíbor kasvirágot és a keskenylevelű kasvirágot gyógynövényként reklámozzák, amely erősíti az immunrendszert és csökkenti a gyulladásokat. A hajtás orvosi neve Echinacea herba, a gyökéré Echinacea radix. Jóval kevésbé népszerű, de a gyógyászatban ugyancsak használható a halvány kasvirág. Elsősorban kivonatokat készítenek belőle különféle gyári készítményekhez, de az utóbbi években a szárított leveleket és hajtásokat tartalmazó gyógyteák is megjelentek a piacon (ezek hatása enyhébb, mint a kivonatoké).

Az utóbbi 100–150 évben kiderült, hogy számos indián nép használta gyógyászatában a kasvirágokat olyan betegségek, illetve mérgek gyógyítására, amikre legfeljebb csak placebóként hat, ezért a hódítók primitív babonaságnak tekintették. Szinte mindenütt gyógyították velük a kígyómarást és különféle mérges rovarok csípését (pedig ezekre nem hat). A használatukra utaló első bizonyítékok az 1600-as évek sziú településeinek ásatásaiból kerültek elő.

 

 

Forrás:

wikipedia          

Felső kép: kalauer / Pixabay

Ez az írás eredetileg a MéhekVilága magazinban jelent meg, IDE kattintva a többi méhes érdekességet is elolvashatod.

Tetszett a cikk?

 

Cikkajánló

További cikkek »